Mindenféle dolgokban hiszünk, túlzottan is sok mindenben. Hiszünk a hatalomban, hiszünk saját magunkban, hiszünk más emberekben, hiszünk az emberiségben. Hiszünk népünkben, hiszünk vallási közösségünkben – hiszünk új eszmékben -, de mindezeken felül nem hiszünk az Egyetlenben, nem hiszünk Istenben. Az Istenbe vetett hit ugyanis minden más hatalomba vetett hitünktől megfosztana, és lehetetlenné tenné azt.
Kedves Testvérek! Mai újszövetségi igénk: János apostol első levele 4. részének 12. verse: …Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad,…
Gyermekkoromban gyakran hajtattam babszemet nedves itatóspapírosok között. A bab először gyökeret eresztett, majd szárat hajtott. Akárhogy is fordítottam a babot, a gyökér nőtt ki először, és mindig lefelé, aztán a hajtás, és ez mindig felfelé. Most, amikor a kertemben elvetem a babot, türelmesen várom, hogy kihajtson, mert megtanultam, hogy először a magnak gyökeret kell eresztenie ahhoz, hogy kihajtson.
Első hallásra talán fel sem tudjuk fogni, át sem tudjuk gondolni, hogy mit jelent ez a két név együtt: Pál és Athén! Talán közhely, ha azt mondom? két világ! A keresztyénség és a görögség. Vagy: kelet és nyugat. Hit és filozófia. Pogány istenek és Isten. Elmúló világ és az új. Pál abban a városban beszél egy keresztre feszített emberről, amelyet valóságos és mondai hősök alakjai népesítettek be, embereké és isteneké vegyesen.
Kedves Testvérek! Mai ószövetségi igénk: Ézsaiás könyve 62. részének 4. verse: Nem mondanak többé elhagyottnak… Charles Haddon Spurgeon gondolatai: “Elhagyott”…