Kategória: Nt. Hegedűs Lóránt lelkipásztor

Úgy gondolom, hogy mindnyájan ismeritek József történetét, amelynél alig van drámaibb, de ugyanakkor kedvesebb történet az Ótestamentumban. A nagy írónak, Thomas Mannak a képzeletét éppúgy megragadta ez a történet, mint a mi gyermek-szívünket, amikor először hallottuk a hittanórán.

„…szerencsés ember lett” – mondja mai igénk Józsefről. Többet, irigylésre méltóbbat alig lehet valakiről mondani. Akinek szerencséje van; annak áll a világ – így tartja ezt mindenki, s éppen ezért hajszolja is mindenki a maga szerencséjét.

Continue Reading →

Össze kell kapcsolnunk ezt a három mondatot: 1) Isten megtartott minket, 2) hívott minket szent hívással és 3) világosságra hozta az életet és halhatatlanságot. Ezekből nyilvánvalóvá válik, hogy a megváltás sokkal több, mint bűnbocsánat. Isten, aki megtartott minket, egyidejűleg hívott szent hívással is (azt akarta, hogy szentek legyünk). A keresztyén elhívás szent hívás. Amikor Isten önmagához hívja az embert, egyben szent életre is hívja. Pál már a korábbi leveleiben nagy hangsúlyt fektetett erre. „Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket Isten”. (1Thess 4,7) Hiszen mindazok, akik elhívott szentek, arra hívattak, hogy Isten szent és választott népe legyenek. Ha a szentség Isten üdvtervének szerves része, akkor mennyivel inkább az a halhatatlanság, amelyről a 10. versben ír. A megbocsátás, a szent élet és a halhatatlanság Isten megváltásának három vonatkozása.

Continue Reading →

István, az első keresztyén vértanú a négymilliós mártírok oszlopából valóban minőségi kezdetet jelent e csodálatos üdvösség-hadrendben és ez minden bizonnyal isteni kiválasztás eredménye. Mert az anyagi-energetikai világban, ha hullámgyűrűket akarok kelteni egy tó vizének felszínén, bizonyos súlyú tárgyakat kell annak mélyébe vetnem. S a hullámgyűrűk a felszínen nem árulják el, hogy durva kavicsnak vagy gyémánt diadémnak bevetése okozta-é őket. De a szellemi-lelki-testi üdv-élet folyamában minden a mélyrétegek s a mélységek élet- és értékgazdagságától függ. „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, az Úr pedig azt, ami a szívben van” (1Sámuel 16,7). És itt „jól csak a szívével lát az ember” (Saint-Exupéry). – István vértanú nemcsak lénye mélyéig Istentől áldott karizmatikus személyiség, hanem egyúttal állandó készenlétben Isten Országáért önmagát feláldozni kész élet is.

Continue Reading →

Erről a századosról csak annyit tudunk, amennyit mai igénkben olvasunk. Tiszt volt a római hadseregben, Krisztus keresztre feszítésének idején éppen Júdea tartományban szolgált. Ő vezette az az osztagot, amely a három elítélt keresztre feszítését végrehajtotta, s utána a vesztőhelyen őrséget állt. Miközben azonban ezt a munkát végezte, figyelte, szemlélte Őt. Hallotta szavait, látta szenvedését, és gondolkodni kezdett. Aki gondolkodik, azt már nem szorongatják előítéleteinek kötelékei. Gondolkodás közben kérdései támadtak. Miért volt olyan fontos, hogy ezt az embert keresztre feszítsék? Miért viselkedik így? Ilyet ez a százados még soha nem látott. Sok kivégzésnek volt már szemtanúja, össze tudta hasonlítani a részleteket, de hogy valaki így viselkedjen, ilyen még nem volt a praxisában. Ahogy az Istenhez imádkozott, ahogy kimondta: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Ahogy az ellenségeiért könyörgött: „Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek”. Ahogy utolsó erejével is az édesanyjáról gondoskodott, és Jánosra bízta. Ahogyan szenvedett, ahogyan kilehelte a lelkét – ilyet még nem látott, ez példátlan volt. Így még nem halt meg kereszten senki!

Continue Reading →

Hitünk alaptétele és legfőbb titka az, hogy Jézus Krisztus az Istenember. Tökéletes Isten és tökéletes ember, mert az Atyával egylényegű. A Fiúisten emberi testet vett magára, és megjelent a látható világban, a térben és az időben, a történelemben, mint az a konkrét személy, akit a názáreti Jézusnak neveztek. Ezzel élete és halála meg volt pecsételve, mert ez a világ bűnös világ volt, hiszen Ő éppen azért jött. Kiderült, hogy ha az ember ördög, egész jól megél ebben a világban, de ha Isten: akkor meg kell halnia. Csak azt tette és mondta, amit Isten tett és mondott benne és általa, s íme, ott függ a kereszten. Körülötte tombol a bűn forgószele: elszabadult minden erő, ami az emberben bestiális vagy démoni. Ott kavarog az akkori egyházi és politikai hatalom, a nemzeti gőg és brutális elnyomás; a nép, a vének, az ifjak. Mindnyájan egyek egy vak szenvedélyben: ki kell dobni a világból azt az embert, aki olyan, mint Isten: szent, igaz, jó, tiszta, csupa segítség és csupa szeretet.

Continue Reading →