Kedves Testvérek!
Mai ószövetségi igénk: Zsoltárok könyve, 65. zsoltár 11. verse:
Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesővel meglágyítod azt, termését megáldod.
Református énekeskönyv, 65. zsoltár 7. verse:
A te kútaidból a vizek soha el nem fogynak,
Hogy a szép földi vetemények szaporodhassanak.
A barázdákat megitatod a szántóföldeken,
A vetést szép esővel áldod, hogy bőven teremjen.
John Stott gondolatai:
A föld fölötti uralkodásunk együttműködő jellegű. Miközben gyakoroljuk Istentől kapott hatalmunkat, nem mi idézzük elő a természet folyamatait, hanem csak együttműködünk velük. Az 1Mózes 1-ből egyértelműen kiderül, hogy a föld már azelőtt gyümölcsöző volt, mielőtt az embernek Isten megparancsolta, hogy töltse be és uralkodjon rajta. Persze mi még gyümölcsözőbbé tudjuk tenni. Megtisztíthatjuk, felszánthatjuk, öntözhetjük és trágyázhatjuk a termőtalajt. Üvegházakba helyezhetünk növényeket, hogy több napfényt kapjanak. Vetésforgóval befolyásolhatjuk a talaj termőképességét. Szelektív tenyésztéssel javíthatjuk az állatállományt, stb… Ám ilyenkor is csupán együttműködünk azokkal a természeti törvényekkel, amelyeket Isten már előzőleg megalkotott. A föld átkozottá lett miattunk (1Mózes 3,17), ezért a mezőgazdasági munka fáradságossá és keservessé vált, de ez csak módosítja és nem másítja meg a föld folyamatos művelését, amelyre Isten küldi áldását (Zsolt 65,11).
A kultúrának és a természetnek, az emberi tehetetlenségnek és teljesítménynek, a természetes forrásoknak és a mi fáradozásunknak, a hitnek és a munkának ez a szoros összetartozása talán érhetővé teszi, hogy sokan miért hangoztatják egyre gyakrabban, hogy az “emberiség nagykorúvá vált”, és miért vélekednek úgy, hogy megszerzett önállóságunk és felnőttségünk már képessé tesz minket arra, hogy Isten nélkül is boldoguljunk. Tény, hogy technológiai értelemben véve az emberiség valóban nagykorúvá vált. Rendkívüli szakértelemre tettünk szert a természet megszelidítésében, uralásában és kihasználásában. Ebből a szempontból valóban úgy uralkodunk, ahogyan Isten utasított minket. Másrészt viszont még mindig gyermekek vagyunk, és teljesen rá vagyunk szorulva Isten atyai gondoskodására, aki a napot, az esőt és a termő időket adja nekünk.
65. zsoltár: A Sionnak hegyén, Úr Isten…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu