Emlékszem egy esetre, amikor kamaszkoromban nagyon összeverekedtem legjobb barátommal Paul Marsh-al. Egy automatában találtunk egy ötcentest, és mind a ketten magunknak követeltük azt. Bizony egy ötcentesért hajlandóak voltunk összeverni egymást. És ki lett a vesztes? Mind a ketten, mert úgy váltunk el egymástól, mint ellenségek. Vége lett a barátságunknak! Sok-sok hét múltával egy szép nap Paul odajött hozzám a gyülekezetben, és azt mondta:
Amikor Isten igéje eljön hozzánk, termékeny földben szeretne védettségben lenni. Nem szeretne az út szélén elszórva maradni…Nem szeretne tövisek közé hullani, ahol „az élet gondjaitól és gazdagságától és gyönyörűségeitől megfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek” (Lukács 8,14). Nagy csoda, hogy a mindenható Isten örök igéje bennem keres lakozást, bennem keres védettséget, mint a mag a földben. „Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” (119. zsoltár 11.)
A természetes szeretet viszonzást vár, de Pál így szól: Nem bánom, hogy szerettek-e vagy nem; kész vagyok magamat megszegényíteni teljesen, nem annyira a ti érdeketekben, hanem azért, hogy Istenhez juttathassalak. „Ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus jótéteményét, hogy gazdag lévén szegénnyé lett érettetek” (2.Kor. 8,9). Pál is egészen így gondolkozott a szolgálatról: Nem bánom, akármilyen különcködésnek is tűnik, ahogyan odaadom magam; boldogan teszem. Ez volt Pál öröme.
Isten imádságra biztat minket. Sokak szerint az imádság pusztán kegyes gyakorlat, amelynek semmi hatása sincs, csak az imádkozót befolyásolja. Mi ezt jobban tudjuk. Tapasztalataink ezerszer meghazudtolják ezt a hihetetlen állítást. Íme, az Úr, az élő Isten itt kifejezetten ígéri, hogy választ ad az imádságra. Ezért kiáltsunk hozzá újra meg újra, és ne kételkedjünk, hogy meghallgat és felel nekünk. Ő, aki a fülek teremtője, ne hallana? Ő, aki a szülőkbe oltotta a gyermekeik iránti szeretetet, ne hallgatná meg tulajdon gyermekeinek a kiáltását?
– De rossz színben van! Már ne haragudjék az őszinte szóért, mi van magával? Hogy van?
– Köszönöm, rosszul!
– De mi baja? Beteg?
– Talán így is lehetne mondani. De nem kívül vagyok beteg, hanem belül. Egészen legbelül.
– Dehát akkor miért nem jön közénk? Úrvacsorát nem vett már két ünnepen!
– Hát éppen ez az, amit nem lehet tiszteletes úr. Így, ahogy vagyok, nem lehet. Két hónap óta, megmondom őszintén, még a Bibliát sem vettem elő, pedig azelőtt, hiszen tetszik tudni, naponként éltem belőle. Még hozzáérni sincs kedvem.