„Ha idehoznák Konfuciust, Buddhát, Platont, Newtont, Goethét, külföldi szenteket, még mindig hiányozna belőlük valami, valami kibeszélhetetlen jellemvonás, megmagyarázhatatlan és mégis döntő tényező: hiányozna belőlük a magyarság.
Népdal, katonadal, néptánc, táblabírós filozófia, virtus.
Deák Ferenc azt mondotta: „A magyar legyen az igazság nemzete”
(Ravasz László püspök)
A hagyományhoz híven katonai tiszteletadással bemutatott engesztelő szentmisét celebráltak a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg katonáiért az 1943. évi doni áttörés 81. évfordulóján, január 12-én a budavári Nagyboldogasszony- (Mátyás-) templomban, Berta Tibor, a Magyarországi Katonai Ordinariátus püspöke főcelebrálásával.
1943. január 12-én kezdődött a második világháborúban a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban, melynek következtében a 250 ezer fős 2. magyar hadsereg kötelékéhez tartozó honvédek és munkaszolgálatosok közül mintegy 125-130 ezren estek el, sebesültek meg, vagy estek fogságba.
A keresztény ügyet az ima élteti, az ima a keresztény élet szíve. Luther azt mondta, hogy miként a cipész cipőt készít, a szabó ruhát, úgy kell a kereszténynek imádkoznia. Aki nem imádkozik, az nem keresztény. Hogy ezt ma olyan kevesen tudják, az abból fakad, hogy egyszerűen nem értik már, mit jelent imádkozni. Az ima nem csak kérés, és nem csupán hálaadás. Az ima először is azt jelenti, hogy annyira elcsendesedünk, hogy meghalljuk Isten nekünk szóló üzenetét, majd azt is, hogy választ adunk erre a megszólításra, akár tettekben, akár szóban…
A boldogmondások szemléletes képet festenek Krisztus tanítványairól. Látjuk őket, amint Isten előtt térdre hullva elismerik lelki szegénységüket és siránkoznak felette. Ezért szelídek és gyengédek mindenkihez. A becsületesség arra kötelezi őket, hogy ugyanolyannak látszódjanak az emberek előtt, mint amilyenek Isten színe előtt. Mivel éheznek és szomjaznak az igazságra, nem törődnek bele bűnös mivoltukba, és arra törekednek, hogy növekedjenek jóságban és kegyelemben.