Péter első pünkösdi élményét Jeruzsálemben élte át, amikor prédikációjára 3000 ember tért meg. Néhány hónappal ezután Péter a Szentlélek új csodájában részesült, mégpedig egy pogány katonatisztnek, Kornéliusznak, szépen berendezett caesariai otthonában. Péternek ez a második pünkösdi élménye nem kevésbé jelentős, mint az első. Bár itt nem hatalmas sokaságról, csupán egy családi otthonban összejött kis közösségről volt szó. Ennek a második pünkösdi élménynek az a jelentősége, hogy itt a Szentlélek az ótestamentumi választott nép köréből kilépve pogányokat hív el a Krisztus útjára. Ezen aztán elámul Péter és vele együtt csodálkoznak társai is.
Első olvasásra az lep meg ebben a zsoltárban, hogy viharos, jajgató kitöréssel kezdődik, és az utolsó versben tükörsima és mély békességben pihen el. Olyan, mint amikor a delejtűt kimozdítják az állásából: minél nagyobb erővel mozdítják ki, annál riadtabban csapódik jobbra meg balra, de aztán belefogódzik a rááradó óriási erőbe, a Föld mágneses erejébe, és csendesen elpihen. Azt hiszem, hogy minden imádkozásnak, minden istentiszteletnek ez a rendeltetése és legszebb gyümölcse.