A gyerekeknek szükségük van olyan tapasztalatokra, amelyek megerőltetik őket, előhozzák adottságaikat, és fejlesztik szolgálat-készségüket. Szükségük van kihívásokra, amelyeken keresztül felelősségvállalásuk fejlődik. Az életben az egyik legfontosabb készség, amelyet mindannyiunknak meg kell tanulnunk; a felelősség vállalása.
„A becsületes élet legbiztosabb útja az, hogy azok legyünk, aminek látszunk.” (Szókratész)
Az örök erkölcsi kérdés újra és újra felmerül bennünk:
HOGYAN BÁNUNK A MÁSIK EMBERREL?
HOGYAN BÁNIK EGY ERŐS ORSZÁG EGY GYENGE ORSZÁGGAL?
HOGYAN BÁNIK EGY GAZDAG EMBER EGY SZEGÉNY EMBERREL?
Van véleményünk arról, hogy a felénk nyújtott segítő kezet ki érdemli meg, és ki méltatlan reá.
Jézus megfordítja a dolgot, a kérdést: nem az számít, hogy én kit tekintek alkalmasnak, hanem az, hogy ki felé kapok lehetőséget a szolgálatra, és hogy jól használom e az erre kapott kegyelmi időt.
JÓT, JÓL, JÓKOR: EZ A NAGY TITOK
AZ ÍRÁSOK ÉS SZENT URUNK példáján: PRÓFÉTÁK, APOSTOLOK, NIMRÓD, HUNOR, ATTILA, CSABA, ÁRPÁD mind tudták és látták a keskeny út végét!