Napi ige és dicséret (2020. szeptember 7.)

Nt. Hegedűs Lóránt református tiszteletes

Kedves Testvérek!

Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint: a Rómabeliekhez írt levél 14. részének 1-12. versei.

1 A hitben erőtlent pedig fogadjátok be, de ne azért, hogy nézeteit bírálgassátok.
2 Az egyik azt hiszi, hogy mindent ehet, az erőtlen pedig zöldségfélét eszik.
3 Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik, aki pedig nem eszik, ne ítélje meg azt, aki eszik, hiszen Isten befogadta őt.
4 Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll vagy bukik. De meg fog állni, mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa.
5 Van, aki az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, a másik pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében.
6 Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg. Aki eszik, az is az Úrért eszik, hiszen hálát ad Istennek. Aki pedig nem eszik, az Úrért nem eszik, és szintén hálát ad Istennek.
7 Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának;
8 mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.
9 Mert Krisztus azért halt meg, és azért kelt életre, hogy mind a holtakon, mind az élőkön uralkodjék.
10 Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te is, miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé.
11 Mert meg van írva: „Élek én, így szól az Úr, bizony előttem fog meghajolni minden térd, és minden nyelv megvallja majd, hogy én vagyok az Isten.”
12 Így tehát mindegyikünk önmagáról fog számot adni Istennek.

STEINBACH JÓZSEF IGEMAGYARÁZATA
– Letagadhatatlan tény az, hogy a keresztyének nagy családjában is sok a különbség közöttünk. Még az azonos felekezeten és kegyességi körön belül is, számos ponton másként éljük meg a hitünket, másként értékeljük a történéseket, és bőséggel akadhatnak teológiai viták is közöttünk.

– Már a keresztyénség hajnalán is így volt ez. Bizony így van ez ma is.

– A különbségeket nagy részben a krisztusi megszabadításunk előtti „régi” kísértése okozhatja, attól függően, hogy előtte kinek milyen volt a személyisége; és kit honnan, milyen korábbi környezetből szabadított meg az Úr (1–4).

– Napi könyörgésünk lehet, hogy Urunk minél teljesebben szabadítson meg bennünket az ó-emberünktől!

– A hitbéli bizonyosságunk, minden különbség ellenére, egyetlenegy: Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó. Mindannyian Jézus Krisztusban hiszünk. Mindannyian, akik Jézus Krisztusban hiszünk, ennek az egyetlen Úrnak a gyermekei vagyunk. Ez a tény, minden különbség ellenére, egyértelművé teszi a medret, amelyben folyik az életünk; és a gátat is, amit nem törhetünk át.

– A letagadhatatlan tény az, hogy a medren belül sokféle hullámfodor létezik. Az apostol nem is megy bele abba a meddő vitába, hogy kinek van igaza az étkezési szabályokat és az ünnepeket illetően. Jézus Krisztusban, hitben tegyük, amit teszünk, ez a lényeg (5–10).

– A reménységünk pedig az, hogy amikor megállunk az Úr ítélőszéke előtt, akkor Ő kegyelmes lesz hozzánk a számadáskor. Reménységünk az, hogy hitben halhatunk meg, vagyis hűségesek lehetünk mindhalálig (Jelenések 2,10). Rászorulunk a kegyelemre, azért is, mert nehéz az élet és nehéz a meghalás. Csakis az Úr erejével lehet mindvégig megállni (1Korinthus 10,12). Rászorulunk a kegyelemre, mert sok részletkérdésen mentünk ölre egymással, élet-halál kérdésként tüntetve fel azt, miközben elsorvadtak mellettünk életek (11–12). Reménységünk az, hogy akár élünk, akár halunk, az Úréi vagyunk (8).

295. dicséret: Jézusom, ki megváltottad életem

Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt

A képek forrásai:
hvg.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük