Kedves Testvérek!
Mai igénk: A 31. zsoltár
Zsoltárok könyve, 31. zsoltár 15. verse:
De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.
Református énekeskönyv, 31. zsoltár 4. verse:
Lelkemet kezedbe ajánlom,
Mert nagy ínségemben megtartál, Úr Isten.
Szívemet azoktól megvonszom,
Akik élnek hívságban;
És csak bízom Uramban.
Balla Gábor lelkipásztor (Nagykolcs) gondolatai:
E szép és szenvedélyes hangvételű zsoltárnak a bizalom a fő témája. Kiben bízunk, ha életünk tartóoszlopai megrendülnek? Képesek vagyunk-e a bajban és nehézségekben, kiábrándult és kilátástalan percekben is, az Úrhoz kiáltani, Benne bízni, Őt kérni? Dávid erről tanít, hiszen több versen keresztül is megfogalmazza saját nyomorúságát. A minden oldalról érkező csapások elhárítására egyetlen mentség létezik, egyetlen út van a szabadulás felé: Istenben való feltétel nélküli bizalom, ami csakis a hiten alapul. Az, hogy ismerem az Isten tanítását, vagy már hallottam róla, itt nem elég. Amint igaz az, hogy bajban ismered meg a barátodat, úgy az ember hite is bajban ismerszik meg, hogy mennyire erős, szilárd, kikezdhetetlen. „De én benned bízom, Uram”! De – azaz mindennek ellenére, dacára, akárki ellenvéleményével szemben. S ezt nem könnyű megélni, mert kimondani könnyű, mint minden mást. Isten felé fordulni és keresni Őt, életünk mozgatórugója kell legyen s erről nem szabad elfeledkeznünk akkor sem, amikor már túl sok viharfelhő vesz körül. „Azt mondom: Te vagy Istenem”. Határozott kijelentés és pont – ez nem szorul egyéb magyarázatra. Ez a kijelentés életem meghatározója. Aki megtapasztalta Isten szeretetét és kegyelmét, e bizalmat sajátjának mondhatja, hitének személyes oldalává válik.
Kérjük a Mindenható Atyát, hogy e bizalommal ruházzon fel mindannyiunkat, tudjunk Dáviddal együtt hasonlóképpen rendületlenül megállni saját „harcaink” közepette.
31. zsoltár: Uram, én csak tebenned bíztam…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu