Határozott terv szerűséget látok abban, hogy miután „Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken” (Lukács 4,14), észrevette az emberek rendkívüli elismerését; szívesen ment haza Názáretbe, ahol felnevelkedett, és szokása szerint a zsinagógába ment az ünnepen. Az otthon-létnek különös varázsa van, olyan mint a pecsét a legértékesebb levélen. Nem véletlen hát, hogy azt a már kipróbált isteni megbízatást, amely látta munkája gyümölcs-érésének kezdetét, meg kívánta osztani szülőföldje lakóival.