A 48. versben Jézusnak az egyik „én-mondása” olvasható: „Én vagyok az életnek kenyere.” Az ott lévők számára meg is magyarázza, hogy mit is kell érteni ezen a kijelentésen. Voltak, akik értetlenül álltak meg a kijelentése előtt, és ez a véleménynyilvánítás, amely itt a mai igében megszólal, már nem a népé, nem is a zsidóké, hanem azoké, akik Jézus tágabb tanítványi köréhez tartoztak: „Kemény beszéd ez…”