A zsenge földön nyugvó Ádám oly szorosan és bensőségesen kapcsolódik össze a földdel, amelyen fekszik, hogy ebben a még álmodó létében is egészen különös és csodálatos, de mégis csak egy darab föld. A teremtett föld áldott talajához való hozzásimulása mutatja meg igazán az első ember teljes fenségességét. Ahogy nyugszik a földön, ebben a mély, teremtő alvásban, az Isten ujjával való testi érintkezés által tapasztalja meg az életet.