A Hegyi beszéd utolsó példázatában Jézus nem ad új kijelentést a boldogságról, a tanítványok hivatásáról, a törvényről, vagy a kegyességi gyakorlatokról, hanem mindezek summázását halljuk arról, hogy mindez nem szép rege, nem ábránd, hanem valóság, amit cselekedni kell. Mi ugyanis felettébb könnyen az ábrándok világába utaljuk Jézus Krisztus evangéliumát. Különösen készek vagyunk ezt megtenni a Hegyi beszéddel, Jézus „trón-beszédével”. Azt kérdezzük: Ki tudja ezeket megcselekedni? Csak töredékeket említek: „Boldogok a szelídek…” „Bocsássatok meg az embereknek…” „Gyűjtsetek kincseket a mennyben…” „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek…” „Szeressétek ellenségeiteket…”