A szegényre gondolni, sorsát szívünkre venni: keresztyén kötelesség. Maga Jézus Krisztus helyezte a szívünkre: „…a szegények mindig veletek lesznek…” (Máté, 26,11.)
Sokan sietve, meggondolatlanul adnak pénzt a szegényeknek, még többen semmit sem adnak. Mai igénk, ez a drága ígéret, azoknak szól, akiknek gondjuk van a szegényekre, közelről megvizsgálják ügyüket, terveket készítenek megsegítésükre és körültekintően véghez is viszik azokat. Ezzel a gondolkodással többet tehetünk, mint a pénzzel, de a legtöbbet a kettővel együtt.