A világtörténelem kezdete óta a Mi Urunk Jézus Krisztus volt az egyetlen Személy, aki azt is tette, amit mondott.
Ő mindvégig jó fa volt, amely jó gyümölcsöt termett.
Január 20. napi Ószövetségi és Újszövetségi napi igénk csodálatos harmóniában szólal meg Isten szívén, a próféta ajkán, az apostol tekercsén.
Mózes V. könyve 3200 éve világos jogi és etikai rendelkezéseket ír le egy adott társadalom belső életére, viszonyára tekintve.
Isten törvénye szerint három évente ismétlődő szociális adó mellett hétévente adósságelengedést kell hirdetni az egész országban.
„Ne légy keményszívű és szűkmarkú az elszegényedett testvéreddel szemben”
(V. Mózes 15:7)
Érvényben volt még továbbá a nagy Jóbél-év, vagyis az 50. esztendő.
7 x 7 esztendő után ha addig nem tudta rendezni az adósságát a héber rabszolga, szabadon kellett bocsátani, hogy visszatérhessen nemzetségéhez, és visszakapja föld-örökségét.
Fáj a földnek és fáj a napnak, ha időnként tövises csipkebokrok vagyunk, melyen távolról szépen ragyog a C vitaminban gazdag csipkebogyó, de a töviserdő között nehéz leszedni és ízes lekvárrá főzni.
A hetes szám hétszázszor fordul elő a Bibliában, mely a teljesség, a tökéletesség, az igazság szimbóluma.
Ahhoz, hogy belássuk a bűn egyetemességét, nincs szükség külön mennyei kinyilatkoztatásra, hiszen a bűn valóságával nap mint nap szembetaláljuk magunkat. Vegyünk csak kézbe egy újságot, vagy lapozzunk bele egy történelemkönyvbe! Nem kell messzire mennünk ahhoz, hogy példát találjunk a bűnre, sőt még a saját otthonunkból sem kell kimozdulnunk! Elég csak önmagunkba nézni. Maga a törvényhozás is azért vált szükségessé, mert az emberekben nem lehet megbízni, hogy ügyeiket becsületesen és önérdek nélkül intézzék. Az ún. „civilizált” társadalom igen sok intézményére nem volna szükség, ha nem létezne bűn.