A népvándorlás és tatárjárás dúlta elnéptelenedett Dél-Erdélybe II. Géza király 1141-1161 között szászokat, flamandokat és vallonokat telepített a mai Németország és Franciaország területéről. II. András, majd II. Endre ezt a törvényt megerősítette, majd kibővítette azzal, hogy földet kaptak, adómentességet élvezhettek és építkezhettek.
Szent László apostoli lovagkirályunk 1092-ben Zsinatot hívott össze a szabolcsi Földvárba, ahol egyházi és világi törvényeket alkottak határaink, népünk, özvegyek, árvák, jószágaink védelmében. Ebbe a körbe már helyet kaptak a szászok, flamandok és vallonok is, sőt azok az eljövendő népek is, akik majd esetleg fogságunkba esnek.
Egyetlen szabály van csak beilleszkedésükre nézve: „Tartsák be Krisztus és a magyar nép törvényeit, írott és íratlan szabályait.”
Árpád-házi Károly Róbert (Nápoly, 1288 – Visegrád, 1342. július 16.) nagy királyunk 34 éves uralkodása tovább építette lelkekben és várakban a jövőt, hiszen 1367-ben hivatalos okmányokban szerepel: CIVITAS SEGESVÁR
A magyarok tiszták, becsületesek, leleményesek, mondották a szászok, flamandok és vallonok, és megépült a meseváros 14 őrtoronnyal, mely a városépítő művészet igaz remekei. A késő gótika, a barokk és a biedermeier stílus jegy egyszerre tudott megjelenni.
A Kovács-torony, Csizmadia-torony, Szabó-torony, Szűcs-torony, Mészáros-torony, Kötélverő-torony, Ónműves-torony, Tímár-torony virágzó kézművességre vall.
A 64 méteres Óra-torony a Városi Tanács székhelye, amelynek órája a XIV. századtól mutatja a múló idő ballagását, halványítja a fájdalom emlékét, virágozzék az élet szépsége.
Continue Reading →
