„Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért” (Szent János apostol ev. 15:13)

Bibliai értelemben egészen más volt a viszony a Tanítványok és a Mester között, mint ami a világban szokásos. Jézus roppant vonzerejére a Tanítványok elhagytak mindent. Apát, anyát, testvért, feleséget, otthont, hivatást, egzisztenciát. A múló időt feltették az örökkévalóra.
Közeledvén a Virágvasárnap és vele a Nagyhét, hitük és hitünk minden kérdésére választ kapunk.
Szent Krisztus Urunk ott áll a halál kapujában, meg fogja törni a kenyeret, ki fogja tölteni a poharat „Amaz Újszövetség az én vérem által”, amely a Törvény kiadása, megmossa tanítványai lábát, majd megrendülve kéri, „virrasszatok és imádkozzatok, mert eljött az én órám, az Emberfia átadatik a gonosztevőknek”

Continue Reading →