“A kút mély!” – még sokkal mélyebb, mint amilyennek a samáriai asszony gondolta! Gondolj az emberi természet, az emberi élet, a saját magadban levő “kút” mélységére. Te is annyira megszegényítetted Jézus szolgálatát, hogy Ő már semmit sem tehet? Tegyük fel, hogy feneketlen szenvedés kútja van a szívedben; és Jézus jön és szól: “Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen.” (János 14.27.) Te mégis a válladat vonogatod és így felelsz: “Uram, ez a kút nagyon is mély, ebből nem tudsz nyugalmat és vígasztalást meríteni”. Nem is onnan akar meríteni.