Ezekben a versekben arra buzdít Urunk, hogy legyünk nemeslelkűek az emberek iránt. Szellemi életedben ne vezessenek természetes vonzódásaid. Minden emberben van rokonszenv és ellenszenv, az egyik embert szívleljük, a másikat nem. De ezeket a rokon- és ellenszenveket nem hagyhatjuk uralkodni szellemi életünkben. “Ha a világosságban járunk, amint Ő maga a világosságban van”, Isten olyan emberekkel is közösségbe hoz, akikkel nem rokonszenvezünk.