A 48. versben Jézusnak az egyik “én-mondása” olvasható: “Én vagyok az életnek kenyere.” Az ott lévők számára meg is magyarázza, hogy mit is kell érteni ezen a kijelentésen. Voltak, akik értetlenül álltak meg a kijelentése előtt, és ez a véleménynyilvánítás, amely itt a mai igében megszólal, már nem a népé, nem is a zsidóké, hanem azoké, akik Jézus tágabb tanítványi köréhez tartoztak: “Kemény beszéd ez…”
Mindig foglalkoztatott, hogy egy neves bibliai, egyháztörténeti vagy történelmi személyiséget öt tálentumán túl mi tette azzá, ami lett?
Illés próféta személye heti igénk üzenetének főszereplője, élete küzdelmes embersége és mélységes hite jól mutatja mindannak kivonatát és tömörített példáját, melyet a Királyok I. Könyve 17-22 fejezete, valamint a Királyok II. Könyve 1-13 fejezete ír le számunkra.
Legnagyobb püspökünk Ravasz László a klasszikus lelkipásztor képét 87 évvel ezelőtt a a budapesti Református Theologiai Akadémia június 14. napján tartott évzáró beszédében így fogalmazta meg, Illés prófétára utalva: