Kornéliusz, a római százados angyalt lát, és megijed: „Mit kívánsz, Uram?” – „Most azért küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz azt a Simont, akit Péternek is hívnak” – hangzik a válasz. És ez a katona tüstént engedelmeskedik, mintha az ezredesétől kapta volna a parancsot. Magához hívatja legbensőbb embereit, és elküldi őket Péterhez. (Zárójelben annyit: Isten néha üzenetet küld nekünk. Ne hesegesd el, ne mondd, hogy csak álmodtál. Nem mindig álom az – olykor parancs. Cselekedj, ahogy cselekedett Kornéliusz.)