„Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk” /Szent Pál apostol II. levele Korinthusba 5:1/

Magyar Testvéreim!

„Most egy halottra gondolok:
nagy sírban pihen, vizenyős
földbe ásták el rég szegényt.
S azóta mennyi rossz dolog
bántott szívem, s mennyi ősz
lopta ki szememből, a fényt”

A láthatatlanra és az örökkévalóra nézve az apostolt elfogja a honvágy az ő igazi hazája után, pedig szereti a földit is, de tudja, hogy az véges térben és időben. E megrabolt térben és szűkre szabott időben sötét árnyként nehezedik reánk a magyar októberek szomorú emléke.
Az aradi Golgota hervadása, a Corvin-köz vérbe-könnybe gázolt szabadságvágya ott dereng egy Paál László festményen. A 33 évet élt bolyongó székely lángész megkérdezte Barbizonban a festőkirályt: „Rövid már a hátralévő időm, mit fessek még meg Miska?” – Munkácsy Mihály hosszan nézte hajszolt barátja sírba zuhanó életét, erőt vett könnyein, majd ezt mondta: „Fesd meg a magyar októbereket, sorsokat, fájdalmakat. Fesd bele nyomorult sorsod, mindent fess bele, ami fáj neked, ami fáj nekünk”

Paál László: Októberi szél (1875) Magyar Nemzeti Galéria

Sinka István: Örök ősz – Olvassuk el a drámai verset, melynek üzenetét festette meg Paál László, a 33 évet élt művész-óriás!

Most egy halottra gondolok:
nagy sírban pihen; vizenyős
földbe ásták el rég szegényt.
S azóta mennyi rossz dolog
bántott szívem, s mennyi ősz
lopta ki szememből, a fényt.

Most egy halottat siratok.
Sírban más úgy nem pihent:
átlátszó lett drágakő-teste;
eltűnt csillag, de még ragyog;
átfinomult, lényege csend,
újtestamentumi este.

Most egy halottról álmodok.
Mily szép volt! Ó! Most már soha
nem jár a földön; vizenyős
berkekben alszik, nem zokog,
köpönyege nem út pora:
örök ő, mint örök az ősz.

(1957)

„Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik”, – mondhatjuk ezt az Igét a szív imádságának is. „Ember emlékezzél meg róla, hogy porból vagy és porrá leszel.
Visszatérsz a porba, melyből vétettél”
. Mondhatjuk, könnyű ezt leírni, esetleg még olvasni is, amíg másokról van szó. Mózes első könyvében, vagy 90. Zsoltár himnuszában.
Istent emberről vett arány méri. Isten előtt ezer esztendő annyi, mint a tegnapi nap, mint egy álom, mint egy szál fű.
Úgy fogy el életünk, ahogy Petőfi Sándor megírta a világirodalom legnagyobb versében:
„Elhull a virág, eliramlik az élet”

Vannak emberek, akik arra szövetkeznek a Sátánnal és egymással, hogy mások életét megkeserítsék, megrontsák, megrövidítsék. Létformájuk a gonosz, – „Nem adhat más, csak mi lényege” (Madách Imre)
Úgy látszik, most válik csak igazán globálisan időszerűvé Bibó István mondata az – Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem – című dolgozatából, amely így hangzik: „Ha egy emberi közösség a hazugságok olyan zsákutcájába beleszorul, ahol a dolgokat nevükön nevezni nem lehet és nem is szabad, akkor ez elkerülhetetlenül vezet az emberi közösség általános értelmi és erkölcsi lezülléséhez”

Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról című lélekmegrázó, velőkig ható műve ugyanezt az egy és oszthatatlan igazságot írja le 1950-ben, melyet először 1956. november 2. napján olvasott fel Sinkovits Imre színművész. Aztán a nemzet lelkiismerete ment a börtönbe, a vers pedig újra be lett tiltva egészen 1986-ig.

L. v. Beethoven Egmont-nyitánya sokak szerint a zeneszerző lángész legheroikusabb alkotása, melyben a szabadságért küzdő hős Egmont nem csak kis népének, hanem az egész világ szabadság hősévé magasztosul, szimbólummá lesz a géniusz kottáján. Beethoven gyűlölte a zsarnokság minden formáját. Ferenc Józsefet különösképpen megvetette: „Herceg és gróf sok van, de Beethoven csak egy”, – mondotta a titán!!!

Hungarian Revolution 1956 – Beethoven: Egmont-nyitány – Hallgassuk meg a titán heroikus művét!

Tekintsük meg a 1956 magyarságának két rendkívüli hithősét, Isten választott prófétáit, a Magyar Nemzet lelkiismeretét ökumenikus távlatokban!

Mindszenty József bíboros, hercegprímás

prof. Dr. Ft. Ravasz László a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke

Petőfi Sándor – Bács Ferenc: A szabadsághoz – Hallgassuk meg az erdélyi származású színművész, egykori kedves vendégünk csodás szavalatát!

Éppen 64 évvel ezelőtt, október 23-án robbant ki az 1956-os forradalom és szabadságharc délelőtt Debrecenben, majd délután Pesten. Az egyetemek ifjúsága 1848 példája nyomán most 16 pontba foglalta össze követelését. Petőfi Sándor és a lengyel Bem József tábornok ekkor már több mint 100 éve halottak voltak, de szellemük mint maga a tűz lángolva égette a hitvány pribékek percnyi hatalmát.
A zsidó-kommunista ÁVH hatalom ostobasága határtalan volt. „Ezek nem emberek voltak, hanem élőlények”, – mondta egy túlélő. Egyszer mondott igazat életében Rákosi: „Amit mondunk, be is tartjuk, szétzúzzuk az imperialistákat, a kulákokat, az egyházakat. A rendszer stabil. Nem lehet velünk tréfálni. Kézbe vesszük a fiatalembert, Róma kapálózhat”
Trianon átka után 24 év emberfeletti munka talpra állította az országot Kormányzó úr vezetésével. A második nagy háború ismét beszélhetetlen szenvedést hozott az ártatlan magyarságra, melyből alig ocsúdva köszöntött be 1948, az elcsalt választás után a legsötétebb rémuralom.

1948. december 26. napja szimbolikus volt. A Sátán zsinagógája tört reá karácsonykor a legfőbb egyházi-vallási vezetőre. Az Andrássy út 60. alatt verőlegények fogadták a rebellis „fiatalembert”! 56-ig nem az éhezés-fázás volt a legszörnyűbb, hanem a hazugság ördögi propagandája, mely átjárta az élet teljességét.
Betelt a pohár, majd egy nemzet egyszerre mondta ki: „Elég volt”!

Márai Sándor – Csurka László: Mennyből az angyal! – Hallgassuk meg a fájdalom versének apoteózisát!

A pesti srácok legenda lett a világ szemében, hiszen a világ legnagyobb hadseregével szinte puszta kézzel szállt szembe a honvédő hazafiak sokasága. A nagyhatalmak „természetesen hallgattak”, a magukra maradt ország szabadságharcát üres propagandával támogatták, vállon veregették, „nesze semmi fogd meg jól” alapon játszották el évszázados praktikáikat.
Mansfeld Péter, Tóth Ilona, Pongrátz Gergely, Murányi Levente, Wittner Mária és a 2652 halott hős is névtelen legenda lett. A felakasztott áldozatok 400 fős közössége „magyar kéztől ment a mennybe”. A 20000 sebesült is életre kiható szenvedése és mellőzöttsége kitől kérhető számon? A 200000 hazájából emigrált magyar pedig a világ boldogabbik részére vitte két keze munkájának fáradságos keservét.

Beregszászi Olga: Piros a vér a pesti utcán – Hallgassuk meg Kárpátalja csalogányának gyönyörű hangján a fájdalom mélységét!

Reményik Sándor: Törpefenyő – Olvassuk el Kolozsvár nagy fiának hitvalló gondolatait!

Ahogy a hegyek nőnek,
Úgy törpülnek a fák.
Nagy szálfa-gőgöt nem tűr
A magasság.

A törpefenyő fája
Alázat fája itt.
Nem hívja ki öntelten,
Mindíg viharközelben –
A menny villámait.

Hanem azért próbáld
Tövestül tépni ki:
Beleszakadsz, de ő
Magát nem engedi.

Indája szikla-szívós,
Acél a gyökere –
Rácsap, de belecsorbul
A Bucsecs kard-szele.

A rádühödt szelekkel
Dühödten birkózik,
Vad oromtalajába
Vadul kapaszkodik.

A földre fekszik néha,
Mint tanult birkózó,
Vélnéd: vég-kimerült, –
S ím: talpra-pattanó.

Nagy, büszke rokonságból
Kis mostoha-kölyök:
Legárvább, legkeményebb,
Ki ide felszökött.

Törnek a szálfák lennebb,
Roppan ezer derék.
De él itt fenn e hajló,
Magát mindenkép tartó,
Megpróbált nemzedék.

Köszönjük az elcsatolt magyarságnak lelkes lelkesedését a forradalom mellett, melyért ők is nehéz börtön évekkel, bitóval fizettek a megszálló gonosztevők kezeiktől!

Földi porsátorok sokasága omlott össze, sírba, börtönbe, emigrációba, mellőzöttségbe, szegénységbe kerültünk. De nekünk hívő embereknek van egy ígéretünk, mely megáll és beteljesedik: „Van Istentől készített hajlékunk.” Oltalmunk, menedékünk és kősziklánk az Úr. Néha úgy látszik, diadalt ül a gonosz, és tort tart életünk romjai fölött.
Látjuk két emberöltő elteltével mivé lettek ezek az áruló gonosztevők! Ott voltak a nemzetben, egyházban, maradékuk még fellelhető ma is, de sorsuk beteljesedik.
Ma pedig ledőlt romjaiknak átkozott porán mosolyogva lépünk át.

Az 56-os dicső és hótiszta forradalom egyetlen mártír költője volt Gérecz Attila. Benne Isten, Ady Endre és József Attila egyszerre volt jelen. Rövid fiatalsága börtönben telt, pár hónap alatt színötösre tette le a négy év gimnáziumot. A világ legnagyobb öttusázója, hegedűművésze, vagy papja lett volna, hiszen ezekre egyszerre készült, – ha nem lövi szét a szovjet tank 27 évesen szent lobogását 1956. november 7. napján.
Mikor érjük el, hogy minden városban őrizze nevét legalább egy utca?

Gérecz Attila: Kenyéren és vízen – Olvassuk el a verset!

A mocskos padlón fekszem,
hátam vetem a falnak.
– A fájdalom… lehet-e versem
hatalmad?

Próbálgatom Anyám mosolyát.
Lelkére még dalaim szórnám…
Könnyeket, mik már nem fagynak át
a formán.

Másom sincs, Uram. Beérem
azzal, hogy arcodat viszem;
csak így bírtam még el: kenyéren
és vizen.

(Márianosztra, Szigorított 1955. dec.)

Kárpátia zenekar – Wittner Mária ikonikus dala zárja a közös akarat, hit és bátorság dicsőséges helytállásának ékes példáját. – Hallgassuk meg a bizonyságtételt!

Szívükön a hazát, lelkükben a nemzetet, vállukon a jövőt vitték ők.

GLORIA VICTIS

Mohácsi László
tiszteletes úr

Debrecen-Józsa, 2020. október 23.

A képek forrásai:
kuruc.info
hu.wikipedia.org
mek.oszk.hu
100hire.hu
hetek.blog_.hu

2 thoughts on “„Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk” /Szent Pál apostol II. levele Korinthusba 5:1/”

  1. T. Mohácsi László és Kerecsenyi Tibor úr!

    Tisztelettel emelem meg a fejem a fenti alkotásukon. Köszönöm, és köszöni minden barátom, akinek továbbítom ezt az oldalt.
    Üdvözlettel

    Gaál Levente
    nydíjas gépészmérnök

    1. Tisztelt Gaál Levente úr!

      Köszönjük az elismerő szavakat!

      Sokat jelent ez nekünk, mivel Netszószékünk, az Igei útravaló hazafiaknak egy olyan felület a keresztény igehirdetésben, amely Isten, és a haza szeretetére tanít, ami magyar lélekhez szól.

      Sajnos a történelmi egyházak elfelejtik ezt! Az egyházakban az úr “szolgái” kötelezettségből, és nem mindig hitből lépnek fel a szószékre, és kevés az, aki Mohácsi László tiszteletes úrhoz hasonlóan prédikál.

      Az egyházaknak nap mint nap kellene a Magyar Szentkoronára mutatni, nap mint nap kellene nemzetünk lelkét oly módon erősíteni, hogy a magyarság újra magára találjon egységben, békében, szeretetben; hitben. Hogy magyarság tudja meg ki is valójában ebben az embertelen világban.

      Köszönjük, hogy terjeszti Netszószékünk írásait!

      Ennek köszönhetően egyre szélesebb körben terjedhet az a hazafias igehirdetés, ami Mohácsi László tiszteletes úr áldozatos munkájának köszönhető!

      Tisztelettel, Kerecsenyi Tibor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük