Nagyanyám kicsi asszony volt, jobb keze nyomorék. Minden pénteken eljött nővéremért és értem, elvitt hétvégére magához. A házához vezető földút gyakran sáros és hepehupás volt, ezért autója időnként ide-oda csúszkált útközben. Ilyenkor beteg kezét elénk tartotta, mint egy védőpajzsot. Sohasem vette le a szemét az útról, miközben a motor zúgását túlharsogva figyelmeztetett: „Lányok, üljetek nyugodtan az autóban!”