A föntebbiek úgyszólván alig többek köztudomású tények elismétlésénél. Nem kell hozzá még vallásosság sem nagyon, józan ész is elég, s beláthatja bárki, hogy szünetre, pihenésre, kikapcsolódásra, változatosságra, időnkénti elmélyedésre mindenkinek szüksége van. Hogy lehet az teház, hogy Istennek éppen ez ellen a könnyűnek látszó, mindenki számára belátható törvénye ellen vétünk talán legnagyobbat, legtöbbször és legegyetemesebben?
Nincs erre, és nem is lehet egyéb magyarázat, mint az egyetlen magyarázata minden emberi sikertelenségnek. Bűnös, elesett, minden jóra tehetetlen voltunk a magyarázat. Nem bírunk a magunk erején megnyugodni, sem megpihenni, sem magunkba szállni és önzésünkből kikapcsolódni. Azért van vasárnapokon a rendesnél is szokatlanabb lárma, vigalom, kicsapongás, mert ezzel akarjuk kitölteni a szabadon hagyott 24 órát, mely kínos, félelmetes, elviselhetetlen, ha üresen marad. Márpedig Krisztus nélkül képtelenek vagyunk a betöltésére.