A mai alkalom hálaadó ünnep. Magyar keresztyénként egyszerre adunk hálát Istennek a hazáért és a kenyérért. Azért, hogy nemzetként otthonunk, helyünk lehet ezen a földön, van országunk, hazánk. És azért is, hogy e földi kereteken belül lehet életünk, Isten gondviselő kegyelmét tapasztalhatjuk.
Nem valami rózsaszín ködbe vesző, a tökéletesség illúzióját kivetítő ábrándozás ez. Tudjuk, tapasztaljuk, hogy hazánkban ma is vannak politikai feszültségek, társadalmi igazságtalanságok, emberi gonoszság és gyarlóság. Vannak anyagi nehézségek, mindennapi gondok, régóta tartó aszály. Ezeknek ellenére a mai ünnepen mégis meg lehet látni a nincseken, hiányokon túl a gazdagságot, a megajándékozottságot, a próbák között a megtartatás csodáját, s mindezekben a minket szerető, hozzánk – minden hűtlenségünk ellenére – hűséges Istent! Hálára nyitott szívvel érthetjük meg az ige mai üzenetét is: Isten nekünk adta a Földet lakóhelyül, táplálékul, de a teremtettség nem lehet a miénk a Teremtő Mennyei Atya nélkül!