„Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat” /Szent János apostol evangéliuma 14:4/

Magyar Testvéreim!

A húsvétot követő hatodik vasárnap mennybemenetel és pünkösd közötti a várakozó egyház vasárnapja. Ez a vasárnap annak az ígéretnek a jegyében telik, hogy eljön a Vigasztaló. Nevét a 27. Zsoltár 7. versétől kölcsönözte: „Halld meg Uram hangomat, hívlak. Irgalmazz nékem, hallgass meg engem.” Exaudi! Hallgass meg!
Mintha az Olajfák hegyéről visszatérő, magukra maradt tanítványokat hallanánk: „Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.” Hallgass meg! Exaudi!
Ezt a vasárnapot egyfelől a Krisztustól elbúcsúzó tanítványok fájdalma, másfelől a várakozás és az elindulás lelkülete hatja át.
A keresztyén egyház a mennybemenetel irányából a pünkösd felé tart. Ma is!

„Fáj a földnek és fáj a napnak
s a mindenségnek fáj dalom,
de aki nem volt még magyar,
nem tudja, mi a fájdalom!”

(Dsida Jenő 1907. május 17. – 1938. június7.)

Konduljanak Székesfehérvár harangjai a tanítványok fájdalma, az erdélyi magyar költő bánata, és a Szent Korona Országának megváltott népe emlékére, kiket 99 esztendeje darabokra szaggatott az emberi irigység, gyűlölet és gonoszság a Párizs-melletti Trianon palotában.

Az I. világháborút lezáró győztes nagyhatalmak a világot irányító háttérhatalom tényleges előkészítése után a Magyar Királyság elvesztette népessége egyharmadát, és területének 72%-át. Beleszakadtunk a pokolba a költővel szólva, hiszen ki tudná e veszteséget kifejezni lélekben és anyagiakban?
Magyarok, kik porladtok idegen országok temetőiben. Magyarok, kik szétszóródtatok a világ 45 országába. Magyarok, kik őriztétek és építettétek a reátok bízott drága kincset Őrvidéken, Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, Délvidéken, nyugati emigrációban, tengereken túl: mi lett sorsotok osztályrésze?
Egy térkép, mely fekete gyászba borult ezüst kerettel, mint egy gyászjelentés. Átkozott helyen átkozott kezek átok döntést hoztak emberek sorsáról, mely szenvedés-áradatnak nincs látható vége.

Juhász Gyula: Trianon – Hallgassuk meg Csurka László színművész szuggesztív előadásában az egyik legfájdalmasabb és legigazabb magyar verset!

Juhász Gyula: Trianon – Hallgassuk meg Csurka László színművész szuggesztív előadásában az egyik legfájdalmasabb és legigazabb magyar verset!

A lábmosás, Júdás kirekesztése, az új krisztusi Törvény kiadása, Péter apostol vallástétele, Jézus főpapi imája megrázhatta a tanítványokat. Bibliai értelemben egészen más volt a viszony a tanítványok és a Mester között, mint ami a világban szokásos. Jézus és ügyének roppant vonzereje miatt valóban mindent elhagytak érette: családot, egzisztenciát, a múlót, és az örökkévalót feltették a Mesterre. Az pedig ott áll a halál kapujában: a zsinagóga halálra ítélte, a világ nem fogadta be, s nemsokára a tanítványok elveszítik Őt, s vele mindent. Ez az a megrendülés, ami azt mondatja Jézussal:

„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek”

„Folyton lenézett búcsút mondva halkan
És fájó szívvel szállt a szűz magasban.

S a ragyogó azúron át a Lelke
A Genezáret kékségét kereste.”

(Juhász Gyula)


Tulajdonképpen az egész keresztyénségnek, a tanítványi létnek egyetlen egy problémája, hogy ne nyugtalankodjék a mi szívünk, és ne féljünk. Olyan élethelyzetekben, mikor arról kellett dönteni, hogy menjünk távoli idegenbe minden alja munkát elvállalni? Vagy maradjunk itthon őseink földjén és apáink hitében cseh, román, szovjet, szerb iga alatt?
Esetleg Csonka-honban vasúti kocsikban rostokoljunk évekig családdal?

E drámai kérdésekre a költő válaszol legszebben: Reményik Sándor: Trianont ledöntjük – Olvassuk el a művet!

Téli szél a tar gallyakat fújja
Mint az Isten égre tartott ujja
Mint megcsúfolt, kikacagott álom
Állunk egyedül a nagyvilágon.

Elvették s most véle nagyra vannak
Törött véres kardját a magyarnak.
De még minden nép a sírját ássa
Van szava, hogy világgá kiáltsa

Csak mi, csak mi ne verjük kebelünk
Csak mi, csak mi ne emeljük fel fejünk.
Tiporhatják szűz tiszta igazunk
Csak mi, csak mi ne hagyjuk el magunk.

De hirdessük gúzsba kötött kézzel
Sebes ajkkal, lázadó vérrel
Idézve menny, pokol hatalmait
Hogy béke nincs, hogy béke nincsen itt.

Kezünk bár nem pihen a kardvason
A szíveinkben nem lesz nyugalom.
Jöhetnek jövő századok s megint
Csak felszakadnak régi sebeink.

E sebek és e fájdalom örök.
Ettől vonaglik minden magyar rög
Ettől vérez ki majd nyomunkba hág
Ettől nem gyógyulnak az unokák

Tátra erdők ettől zúgnak-búgnak
Ettől reszket lelke minden zugnak
Puha szívek kővé ettől válnak
Kemény kövek élő szívként fájnak.

Amíg élünk ettől fájunk, égünk
Sírban ettől nem lesz pihenésünk
Ettől szorul a kezünk ökölbe
Ettől sír a gyermek anyaölben.

Fenyőmadár behavazott fákon
Száraz haraszt téli pusztaságon
A folyók, a fák, a füvek szelleme
Minden süvít, mi nem nyugszunk bele.

Most Lomnic ormán rakjunk nagy tüzet
Versailles-ig lobogjon az üzenet
Hogy megroppant bár karunk ereje
Nem nyugszunk bele, nem
nyugszunk bele!

Utazzunk el a zene szárnyán arra a szép vidékre, hol e fájdalmas vers megszületett. Edda Művek: Erdély felé indultam – Hallgassuk meg a dalt!

Mit tehet a Jézus nélkül maradt, és Szentlélekre várakozó egyház? Arra, hogy legyen Szószólója, Vigasztalója, Pártfogója annak, aki akkor is mellette áll, amikor az egész világ ellene fordul és magára marad. Máig példa USA és Kanada számos településén, hogy az emigráns magyarok először templomot építettek maguknak, aztán néztek valami saját hajlék után. Segítette az egyház az újonnan érkezőket elhelyezkedni. Befogadóak és elfogadóak voltak. Az evangélium igazsága éltette őket.
A Lélek szentséges ereje, és nyelveket egyező hite iskolapéldája volt az egységes Magyar Református Egyház 10. évfordulója Debrecenben. Nemzetegyesítés határok fölött!!!

Tekintsünk meg egy fotót a jubileumi napról!

Válaszunk Trianon gyalázatos tragédiájára a Kárpátia zenekar emblematikus dala: Lesz még – Vesszen Trianon – Hallgassuk meg a magyar hitvallást!

A Feltámadott és mennybe ment Krisztus földön maradt szeretteit nem hagyja el. Összegyűjt és elvisz bennünket egy lelki exodus úton egy lelki Kánaánba!
Ez az út ismeretnek a megszerzése, amit mi igazságnak nevezünk. A megtalált igazság a múló életet örökkévalóvá életté változtatja.
Annak előképe pedig nem lehet más, mint hogy egy nemzet egy országban éljen!

E. F. – Esküszünk „Ősi országunkat együtt vesszük vissza” – Hallgassuk meg a dalt!

„Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok”

Mohácsi László
tiszteletes úr

Debrecen-Józsa, 2019. június 1.

A képek forrásai:
terkepbolt.unas.hu
hu.wikipediea.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük