Mindannyian ismerjük életünknek azon óráit, amikor elegünk lett saját magunkból, amikor megcsömörlöttünk magunktól, és világossá vált előttünk életvezetésünk teljes szánalmassága és erőtlensége.
Az ilyen órák áldása, hogy ránk tör a vágy Isten orcája iránt, az, hogy meglássuk Őt. „Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után…” (Zsoltárok 42,3)