Még gyermekkoromból fájó emlékem: egyszer, valami homályos eset kapcsán azért szorult el a szívem, hogy édesanyám engem nem szeret úgy, mint az egyik testvéremet. Hála Istennek, alig egy napig élt bennem ez a fájdalom, aztán kiderült, hogy a gyanú nem megalapozott. De az az egy nap rettenetes volt. Pedig csak földi szülőkről lett volna szó. Mindig eszembe jut ez a néhány óra, valahányszor embereket látok, akiket szíven ütött a szörnyű kétely: engem nem szeret úgy Isten, mint egyik-másik édes gyermekét.
Egyedülálló a világon, hogy települések gazdái a Kárpát-medencében aratás után zsákonként összeadják, és egy közös nagy hombárba összeöntik a búza adományt, az életet, amelyet egyedül csak a magyarok neveznek ilyen tisztességgel. Összekeveredik és megőrölve a lisztből sok-sok szép kenyér és cipó sül ki a kemencékben, melyet jótékony célra ajánlanak fel, többnyire az elcsatolt területeken élő, semmilyen állami támogatásban nem részesülő gyermekotthonoknak.
Így születik meg a Magyarok Kenyere!
Tokaj-Hegyalja 27 településének polgármestere október utolsó vasárnapján a Szőlő-összeadási Ceremónia szép ünnepségén hasonlóan cselekszik, mint a gazdák.
Puttony szőlők keverednek, mely kipréselve édes mustból nemes borrá forr ki, hogy felkerüljön a legelőkelőbb asztalokra is.
Így születik meg a Magyarok Bora!
Kenyér és bor, az Utolsó Vacsora szent jegyei, Krisztus Urunk áldozatára emlékező közösség az Eucharisztia-Úrvacsora sákramentumában újra találkozik Urával.