Az adakozás és az imádkozás mellett a kegyesség harmadik megjelenési formája a böjt. Jézus a Hegyi beszédben nem azt tanítja az övéinek, hogy ne böjtöljenek, hanem azt mutatja fel, hogy az Ő több, teljesebb igazsága szerint a böjtben is el kell – és el lehet – kerülni a képmutatást. Az ő korának kegyesei, a farizeusok úgy böjtöltek, hogy az emberek észrevegyék a böjtölésüket. A görög szövegben szójáték van, amit így lehetne visszaadni: „Láthatatlanná teszik arcukat, hogy éppen ezáltal lássák meg az emberek, hogy ők böjtölnek.”
Lev Tolsztoj Feltámadás c. regényének főhőse Nyehljudov herceg újra elolvassa Szent Máté apostol evangéliumát és ekkor döbben reá, hogy a Hegyi Beszéd nem gyönyörű elvont gondolatok tárháza, mely túlzó és lehetetlen követeléseket állít elénk, hanem egyszerű, világos, gyakorlati követelményeket foglal össze, amelyeknek ha az emberek engedelmeskednének, akkor az emberi társadalom alapjaiban új rendjét alkothatnák meg.
Olyan közösséget, amelyben a Nyehljudovot mélységes felháborodással eltöltőerőszak önmagától megszünne, és itt a földön megvalósulhatna a remélhető legnagyobb áldás, az Isten Országa.
De a hatalom szeretete, a kis népek elnyomása, az erőszak tobzódása miatt Tolsztoj, Gandhi és Krisztus Urunk valóságos álma csak álom maradt.
A Fiumei úti Nemzeti Sírkert négy hatalmas márványtáblán őrzi az ismeretlen, bátor „kisemberek” hatalmas hazafiúi cselekedetét.