Sokunknak nem nehéz a Péterrel való azonosulás, ezzel a heveskedő, mindenre kész, de gyakran elcsüggedő apostollal. Boldogan áldozta volna fel életét Uráért, mégis ő volt az, aki a válság idején háromszor is megtagadta Mesterét a főpap palotájának udvarán. Sokban és sokszor hasonlóak vagyunk a kétezer évvel ezelőtt élt tanítványhoz. Mi is megtagadjuk Jézust, amikor elfeledkezünk a körülöttünk élő szűkölködőkről, ha lelkünkön úrrá lesz a rágalmazás, irigység és gyűlölet bűne.
Részesévé lettél az isteni természetnek – mondja Péter, – most hát egész figyelmedet összpontosítsd és alakíts ki magadban helyes szokásokat, minden szorgalmadat és figyelmedet összeszedve. Mindazt hozzá kell „ragasztanunk”, ami a jellemhez tartozik. Egy ember sem születik úgy, mint kész jellem, akár természetes, akár lelki születésről legyen is szó: a jellemet formálni kell. Nem születtünk szokásokkal: ki kell alakítanunk a szokásokat az új élet alapján, amit Isten helyezett belénk. Ne gondoljuk, hogy kivilágított díszpéldánnyá kell lennünk, legyünk a hétköznapi élet közönséges emberei, akiken mégis ott ragyog Isten kegyelme. Jellemünket a hétköznapi robotmunka próbálja ki.
Az adakozás és az imádkozás mellett a kegyesség harmadik megjelenési formája a böjt. Jézus a Hegyi beszédben nem azt tanítja az övéinek, hogy ne böjtöljenek, hanem azt mutatja fel, hogy az Ő több, teljesebb igazsága szerint a böjtben is el kell – és el lehet – kerülni a képmutatást. Az ő korának kegyesei, a farizeusok úgy böjtöltek, hogy az emberek észrevegyék a böjtölésüket. A görög szövegben szójáték van, amit így lehetne visszaadni: „Láthatatlanná teszik arcukat, hogy éppen ezáltal lássák meg az emberek, hogy ők böjtölnek.”
Lev Tolsztoj Feltámadás c. regényének főhőse Nyehljudov herceg újra elolvassa Szent Máté apostol evangéliumát és ekkor döbben reá, hogy a Hegyi Beszéd nem gyönyörű elvont gondolatok tárháza, mely túlzó és lehetetlen követeléseket állít elénk, hanem egyszerű, világos, gyakorlati követelményeket foglal össze, amelyeknek ha az emberek engedelmeskednének, akkor az emberi társadalom alapjaiban új rendjét alkothatnák meg.
Olyan közösséget, amelyben a Nyehljudovot mélységes felháborodással eltöltőerőszak önmagától megszünne, és itt a földön megvalósulhatna a remélhető legnagyobb áldás, az Isten Országa.
De a hatalom szeretete, a kis népek elnyomása, az erőszak tobzódása miatt Tolsztoj, Gandhi és Krisztus Urunk valóságos álma csak álom maradt.
A Fiumei úti Nemzeti Sírkert négy hatalmas márványtáblán őrzi az ismeretlen, bátor „kisemberek” hatalmas hazafiúi cselekedetét.
Hogy a korinthusiaknál lábrakapott igaz mivoltából egészen kivetkőzött úrvacsorázási módot orvosolja az apostol, elmondja: miként szerezte az Úr Jézus az Ő szent vacsoráját.
Mindig is jó ezt a történetet mintául magunk előtt látnunk. Különben könnyen becsúszik az úrvacsorai szokásokba sok olyan dolog, ami végül elborítja annak lényegét. Egyszer már megadta Isten, hogy az Ő egyháza visszatérjen az eredeti egyszerű és tiszta módhoz. Azt meg kell becsülni és őrizni kell.