Őt másodpercbe telik, míg egy közepes gyorsasággal beszélő valaki „elimádkozza” ezt a passzust. Ez alatt az öt másodperc alatt a világtörténelem két legnagyobb eseményének kell lejátszódnia egyidejűleg a lelkében. Mert nem a catalaunumi ütközet, vagy a mohácsi vész, vagy a világháború a világtörténet leghatalmasabb szenzációja. Nem! Hanem…
Mindannyian ismerjük életünknek azon óráit, amikor elegünk lett saját magunkból, amikor megcsömörlöttünk magunktól, és világossá vált előttünk életvezetésünk teljes szánalmassága és erőtlensége.
Az ilyen órák áldása, hogy ránk tör a vágy Isten orcája iránt, az, hogy meglássuk Őt. „Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után…” (Zsoltárok 42,3)
Mit meg nem tesz az ember a gyermekéért? Lehetséges, hogy a templomnak az elöljárója gőgös ember volt, és most mégis ott térdel Jézus előtt. De ha nem lett volna is az, igen nagy megalázkodás volt részéről a leborulás. Lehet, hogy ehhez Jézus növekvő tekintélye is hozzájárult már. Mégis e kérdésben benne van a teljes tehetetlenségnek és Jézusra utaltságnak a helyzete. Tudunk-e mi is ilyen odaadással Jézus, Isten elé járulni? Ha valaki halálán van, azt csak Isten mentheti meg.
A hívő siet megtartani az Úr parancsolatait, de nem jellemzi a türelmetlen futás, a kapkodás és a beteges versengés.
Nem fut el semmi elől, mert nem lesz úrrá rajta a pánikkeltő félelem. Amikor mások ide-oda menekülnek, mintha megzavarodtak volna, a hívő tud csendes, nyugodt és határozott maradni, mert csak így tud majd bölcsen cselekedni a próbatétel órájában.
„Mit szeretnél kapni karácsonyra?” – kérdezik a minden földi jóval elhalmozott kisgyermeket szülei.
„Egy kistestvért, vágta reá habozás nélkül. Hogy legyen kivel játszanom, legyen kit szeressek, köztetek csak unatkozom.”
Társra, szeretetre, értelmes földi célokra nézve szép álmokkal és színes reményekkel vágunk neki.
Hiszünk a szó igazában, a gyűrű aranyában, a hírmondó szavában.
Konfirmáció idején, bérmálás táján pedig időnként már mennyei célok is megjelennek előttünk.
Gyorsan felnőttek szerettünk volna lenni, azt hittük sokkal jobb, könnyebb és szebb lesz az életünk.
Tüzes kemencékről, ember-bálványokról, fenyegetésekről, gerinctelen lakájokról, vádló bitófákról még semmit sem tudtunk.