Egy festő megfestette a szombati kalásztépést. Mosolygó palesztinai kék ég alatt, hullámzó búzatenger között gyalogösvény vezet, s ezen megy keresztül Jézus tanítványaival. Jézus elől megy gondolataiba mélyedve, a búzatábla mély hódolattal köszönti teremtő Urát s szőke fejüket mind alázatosan hajtják feléje. Jézussal jönnek a tanítványok, akik a gyalogösvényre hajló, érett fejeket tépik s tenyerükön morzsolják ki, s a mosolygó piros búzaszemekkel csillapítják éhségüket. Csupa báj, csupa fény ömlik el a képen. Lelkem kapuján száz és száz emlék lép ki hirtelen s emlékszem arra, amikor a magyar gazda ilyen szent mozdulattal nézte Isten áldását, s nézte, hogy érett-e már, s ropogtatta a búzaszemet.