Maga a szabadulás ezúttal is Jézustól függ, mint mindig. Ez a megoldás nem egészen olyan, amilyennek mi emberek elképzelnők és „módszer” gyanánt ajánlanók. Az önző ember nem úgy szabadul ki önzéséből, tehát nem úgy szabadul önzésének rabságából, hogy szociális érzéke támad, vagy fejlődik ki. Úgy sem, hogy megpróbálja szeretni és szolgálni ember-testvérét. Egyáltalán semmi szerepe a megoldásban a többi embernek. A megszabadultak az első pillanatban tekintetre sem méltatják a másik embert. Tekintetük nem is szabad erre a célra ez alkalommal, mert az rá van irányítva magára a Szabadítóra; az Úr Jézusra.