Jézus Krisztus a legjobban kellett, hogy ismerje a pokoli Gondolkodó döntő ihletőjét és annak világát kezdettől fogva. Végül pedig alá kellett szállnia a poklokra, hogy átélve kárhozatunkat, a Sátánt végleg legyőzze az égi Gondolat megtestesítője- és örök Uraként.
– E győzelmet nyilvános messiási működése kezdetén és végén végbevitte. Először „viteték a Lélektől a pusztába, hogy megkísértessék az ördögtől” (Máté 4;1). S az az ördögi kísérés, melybe Isten Lelke viszi az Isten-embert, csak jézusi győzelemmel végződhet épp úgy, mint ahogyan a magát, Istennek figyelmeztetése és óvása ellenére, kísérteni engedő bűnös ember csak elbukhat e rendkívüli kihívásában.