Ne siessünk el közömbösen mellette: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” Az álkereszténység mindig a túlvilággal hozakodik elő, azzal biztatgatja a szerinte hiszékeny, naiv lelkeket. Majd odaát. Ott azoké minden öröm, érték és hatalom, akik ezen a világon türelmesen várakoztak. Odaát azok fognak szenvedni, sírva-ríva, fogukat csikorgatva, akiknek az innen való világon mindenük megvolt. A nagy készség, amellyel ezt a másik életet kínálgatják, a nagy mohóság, amellyel emezt féltékeny kizárólagosság mellett fenntartják maguknak, mutatja, hogy mennyire nem hisznek a halál utáni lét valóságában, mennyire csak a bölcsőtől a koporsóig tartó embersors érdekli őket. Mintha mondanák: legyen tied majd egyszer a semmi, s hadd legyen most enyém minden.