Amikor mennyei Atyánk az Ő országának mustármagját elvetette ebben a világban, olyan volt, mintha egy rózsaszirom hullott volna a földre. Ki merte volna mondani, hogy a jászol bölcsőben fekvő csecsemő tökéletesen megváltoztatja a világot. Egy vándortanító volt, aki a hegyoldalakon, útszélen tanított, csak 12 embert gyűjtött maga köré, és egy közülük elárulta. Meghalt az átok fáján és maga mögött csak egy üres sírt hagyott. Egy futó felhő földi alakját eltakarta a síró szemek elől. Csak 11 ember hitt Benne és néhány asszony. Óh, milyen kicsi, kicsi, mákszemnyi csoport ezen a széles világon. Te kicsi mustármag! – lesz-e aratás belőled? Fészkelnek-e majd ágaid közé az égi madarak?
Szükség törvényt bont – mondja a világi közmondás. De Isten törvénye területén ez nem érvényes. A főtanács meg akarta tiltani az apostoloknak, hogy bizonyságot tegyenek Jézus nevéről, ők pedig Isten akaratát tartották feltétlenül érvényesnek magukra nézve. Így legyen nálunk is! Sok embert éppen a legközelebbi hozzátartozói akadályoznak a hitre jutásban, pedig Isten parancsolja mindenkinek mindenütt, hogy megtérjen. Lehet, hogy ez az isteni akarat éppen feléd irányul és szüleid, vagy más közeli szeretteid nem engednék meg, hogy komolyan vedd Isten akaratát; ebben a dologban vissza kell utasítanod őket.
Ne siessünk el közömbösen mellette: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” Az álkereszténység mindig a túlvilággal hozakodik elő, azzal biztatgatja a szerinte hiszékeny, naiv lelkeket. Majd odaát. Ott azoké minden öröm, érték és hatalom, akik ezen a világon türelmesen várakoztak. Odaát azok fognak szenvedni, sírva-ríva, fogukat csikorgatva, akiknek az innen való világon mindenük megvolt. A nagy készség, amellyel ezt a másik életet kínálgatják, a nagy mohóság, amellyel emezt féltékeny kizárólagosság mellett fenntartják maguknak, mutatja, hogy mennyire nem hisznek a halál utáni lét valóságában, mennyire csak a bölcsőtől a koporsóig tartó embersors érdekli őket. Mintha mondanák: legyen tied majd egyszer a semmi, s hadd legyen most enyém minden.
Úgy születik a magyar ember a Szent Korona jegyében, mint más halandó az ég csillagképei alá.
Koronánk kijelöli helyünket a teremtésben, dolgunkat a világban.
A Szent Korona a biztosítéka a magyar alkotmányosságnak, a magyar nemzeti szuverenitásnak és a magyar szabadságeszménynek.
A magyar történelmi alkotmány a teljes közjogi látóhatárt nyitja meg a természetjogi elvek szerinti élethez, intézmény alkotáshoz való fogalmi lehetőséget biztosítva.
Jézus szavai félreérthetetlenek. Példázatai olyanok, hogy a legkisebb gyermek is megérti, és a tudós is gyönyörködhet benne.
Isten Igéje mag. Olyan mag, amely csíraképes. A fontos az, hogy a földbe kerüljön; az emberek szívébe. Ha valaki egész életében minden alkalommal ott volt is a templomban, és figyelemmel hallgatta az Igét, de az Ige útszélre esett mag maradt; akkor minden hiábavaló.