Augusztus 15. napja az Egyház számára magasztos és hálaadó alkalom, ezen a napon ünnepli Szűz Máriának a mennyországba történt csodálatos és dicsőséges testi felvételét.
Jeruzsálemben még elbúcsúzott a világ misszióba induló apostoloktól, majd elszenderedett.
A szakadatlan, az ősegyház legrégibb hagyományaihoz visszanyúló hagyomány szerint a Megváltó röviddel halála után feltámasztotta Édesanyját, és magához emelte mennyei dicsőségébe.
Az egyház kezdettől ünnepli Jeruzsálemtől kezdve Rómán áta Dormitio Sanctae Mariae, Szűz Mária elszenderedésének ünnepét.
Csodás szép görögséggel különbözteti meg az igeidő, a Szentírás és a hagyomány, a menetel és az emeltetés közötti döntő különbséget.
Áldozócsütörtök: Krisztus Urunk mennybemenetele ünnepe
Augusztus 15. Szűz Mária mennybe emeltetése ünnepe
Maga a szabadulás ezúttal is Jézustól függ, mint mindig. Ez a megoldás nem egészen olyan, amilyennek mi emberek elképzelnők és „módszer” gyanánt ajánlanók. Az önző ember nem úgy szabadul ki önzéséből, tehát nem úgy szabadul önzésének rabságából, hogy szociális érzéke támad, vagy fejlődik ki. Úgy sem, hogy megpróbálja szeretni és szolgálni ember-testvérét. Egyáltalán semmi szerepe a megoldásban a többi embernek. A megszabadultak az első pillanatban tekintetre sem méltatják a másik embert. Tekintetük nem is szabad erre a célra ez alkalommal, mert az rá van irányítva magára a Szabadítóra; az Úr Jézusra.
Ha művész volnál, hogyan festenéd meg, vagy hogyan faragnád ki a keresztyént? Milyennek? Nem hiszem, hogy akadna valaki, akinek ne volna valami erre vonatkozó elképzelése. Tehát milyennek festenéd? Kitárt karokkal – Ölelő karral – Mosolyogva – Szegények közt osztogatva – Gyermekeket magához ölelve – Szerető valaki – Betegeket gyógyító szamaritánus – Esésből felálló – Térdre hulló – Halálból feltámadó – Másokkal együtt érző – Megbocsátó – Alázatos, szelíd.
Dupla sötétben élnek. Mindketten vakok. Egy béna és egy vak még elboldogult az emberi tömkelegben, mikor összefogtak, mert az erőteljes vak vitte a látó bénát az előre látott úton és mindig célba értek. De két vak együtt csak duplán elsötétülni és együtt koldulva; nyomorogni tud. Éltükben sok csalódással tapasztalt bizonyos bizonytalanságuk: a pokol.
A keresztyén élet olyan természetű, hogy a szavakat mindig a cselekedetek húzzák alá. Minden tanításnak és minden bizonyság-tételnek az élet maga és az élet cselekedetei adnak súlyt és tartalmat. Tudjátok-e, hogy mi igazolja legjobban az evangélium igazságát? Semmi más, mint az élet, amely mögötte van. Ha az evangélium olyan tanítások összessége lenne, amely mögött nincs ott Jézus csodálatos élete, akkor az egész evangélium nem lenne más, mint szép álmoknak, gyönyörű elgondolásoknak, költeményeknek gyüjteménye.